Nem hiszem, hogy ilyen könnyen felakarod adni. Nincs olyan mélyen egy ember se, hogy ne tudjon kikecmeregni a gödörből, csak akkor, ha nem akar. Ez a legkönnyebb, kimenekülni és feladni, Pedig a túlélési ösztön erősebb minden írj, hogy miért jutottál ilyen gondolatra

Babette
Én tudom, nekem is voltak, ( nagyon sokáig nem,) és tudom, hogy amiről beszél azt komolyan kell venni. De mindig arra gondolok ,hogy kinek okoznék fájdalmat vele. És arra is gondolok, ha nem sikerül, kezdhetem előről az egészet. Semmit nem old meg, és nem tudnám elviselni, hogypl a nővérem hogyan szenvedve, nem beszélve az apukámról.

Csillagholdacska, a szuicid gondolatok nagyon nehezek, én átéltem.
Minden porcikámmal az öcsém után akartam menni, nagyon vigyáztak rám akkoriban az égiek /talán ő is/ és megadták a segítséget, hogy tudjak tovább élni.
Neki is erre van szüksége, segítségre.

"Legalább visszatérhetnél megválaszolni a kommenteket."....lehet hogy már nem tud.... talált egy tuti módszert...

Legalább visszatérhetnél megválaszolni a kommenteket. Vagy ez sem érdekel?

Kicsi szívem. Én gyógyíthatlan beteg vagyok, ( és ez most nem a pszichiátriai ) hanem olyan, amit a saját ellenségednek se kívánnál. És eszembe jutott ,hogy feladom, azért ,meg már sosem lehetek önmagam. Lehet más, bízhatok a holnapban, hagyatkozhatom a barátaimra, de ott egyedül, én más sosem leszek ugyanaz. És mit csinálok?????
Minden nap felkelek, és végigélem a napomat. Pedig sokan lesajnálnak, nincs pénzem, nincs pasim ( momentán) és a gyerekekhez se értek annyira. Minden ami egy nőnek kell. De vannak reményeim ,és kapaszkodóim és céljaim. Na erre kell keresgélni szivem.

..egy próbát tán megér..(?)

..lehet, hogy hetek múlva örömöt is tud okozni az, ha "kisöpröd" a fejedből azt, ami most a "világ végét" jelenti neked?..
..na és meghozza a várva várt örömet is az életedbe?..
..ami most ekkora gondot okoz, az megér neked ekkora áldozatot?
..vagy azt, hogy szánjon bárki is, amiért ezt tetted?..
..ahelyett, hogy felállnál, megráznád magad, és más megvilágításban feltennéd magadnak a kérdést, hogy megér ekkora áldozatot?..
..hiszen az életed egyetlen, pótolhatatlan, minden egyéb viszont pótolható az életedben..
..aki miatt ilyen gondolatok megfordulnak a fejedben, az éppen EZT NEM érdemli meg...(!)..na neeee..

A nagy sebességgel megfelelő helyre becsapódó lövedék előbb véget vet az életnek, mintsem a tudat és a fájdalomért felelős régiók fel tudnák dolgozni. A főbe lőtt alany ezért csuklik alá élettelenül azonnal.

Ez a válasz. Alább pedig az instrukció.

Gondolkodni lehet ilyesmin. Ideát ez a töprengés végül feledésbe. merülhet. De miután egy számodra ismeretlen világba távozol, ott lehet örökké rágódni, miért hallgattál a rosszabbik eszedre!

Sehogy. Miért akarod?