Meg a kinti nyüzsi
sokféle ember
sokféle bolt
reggeli autózaj - engem nem zavar, inkább muzsika.
Áthallatszik ha ásít a szomszéd
van élet

Nekem a falu elég döglött.
Ritkás,
kevsésféle bolt, mindig ugyanazok az emberek
nincsen multikulti
nincsen pláza
nincsen mozi se.
Új Könyvek jelentős késéssel érkeznek a falu kiskönyvtárába, és kevesebbféle is érkezik...

Nahát ezek miatt nekem a falu az nagyon sovány, és uncsi.

Az meg nem zavar, hogy nem ugrál körül egy kicsinyke közösség, meg nem néznek bele a bugyimba is.

Amikor társaságba akrok menni, kimozdulok. Megvan ennek is a módja, nem összevissza megyünk meg mászkálunk át más emberekhez.

Nekem a falusi kultúrális lehetőség meg rendezvénykeret kevés. És sokszor egyhangú is.

Nagyváros, multikulti inkább a terepem. Nagy boltok, tágasabb színházak, mozik, kiállítástermek.

Bp a legideálisabb ebből a szempontból, de úgy hallottam, Debrecen és Szeged meg Pécs is igen gazdag ezen a téren.

Dunaújváros Bocs

Azt hiszem Szandra nem elég az,hogy a városban vannak olyan helyek,amit megemlítesz....tudni kell belőlük építkezni....önálló,választékos stílust kialakítani,empatikával tekinteni a világra,az emberi kapcsolatokra..és általában....

Egyébként én egy községben éltem 18 éves koromig....rengeteget olvastam,ma is több ezer könyvem van....ritkán jártam koncertekre az igaz,bár nem hiszem,hogy hátrányom származott volna belőle......viszont mindenki ismert,ha tisztességes voltál,becsült....egy nagy városban éled a magad kis közösségét,ha szerencséd van....ha nincs...hát apró pont vagy....és még csak nem is feltétlen intelligens

Gyermekkoromban sokat nyaraltam Templomoson....így ismerem dunaújvárost is...nos lehet,hogy akkor inkább Mucsa...ahogy tituláltad a vidéket...

Egyébként ha egyszer megengedhetem magamnak,és még nem leszek hozzá túl öreg...szeretnék elmenni Mongóliába....ahol apró telepeken élnek nagycsaládok,és szívesen élnék ott pár hónapig velük.....távol az általad említett "kúltúrától".

21 éves koromig falun éltem,az ablakom alatt volt a szomszéd disznóólja...mesés volt.....de amúgy jobban szerettem ott élni.

Én is csak gyerek koromban, nyaranta.
De annak a hangulata, a valódisága, a jelenből visszatekintve bája.
......És a mindezekhez hozzáolvasott Arvisura, Mesterházy Zsolt, és sok más.

A padláson ládában tartott liszt illata, a hajnali zajok, amikor jön a kondás a disznókért, a kürtje hangja,....utána a pásztorok ostor csattogtatása amire kimentek a tehenek, a kemence felől áradó sülő kenyér illata, a langalló ropogása a fogam alatt, a tyúkok repdesése az ólból, a kacsák esetlenkedése, a reggelire kapott tormás, (az angolok azt mondják rá, hogy puding) a postás várása, mert az is esemény volt, a napi létfentartó munka ami nem ismert adót, járulékot, csekket, csak a vasvillát, a fejszét amit ha kellett felemelt!
Aztán estefelé hazajöttek a férfiak, a kapuban vártuk a teheneket, disznókat, mind tudta hol lakik. Ülni szótlanul a gangon a nagyapámmal, a nyárikonyhából kiszűrődő petróleum lámpa fénye melletti lábáztatás, nagyszemű tarkabableves vacsora.
A ropogós kemény huzatú frissen mosott illatú dunyha alá bebújni.


Vissza vágyok!

Nem is tudom. A nagyvárosi lét elidegenítő hatása engem zavar.
Falun sosem élte, nem tudom mennyire viselném jól a kicsi, meglehetősen zárt közösséget.

A 200000lélekszámú Debrecen nekem élhető. Ami nagyon hiányzik, az a tér, a magaménak tudhatott földdarab, ahol kedvére szaladgálhatna mondjuk egy kutty.
Nem is tudom, néha szívem szerint városközelben élnék egy tanyán. Az lenne az igazi.

Erdő szélen, vályogházban, ahol patak csörgedezik nem messze és ahol nyugalom, csend van. De ahonnan könnyen elérhető a nyüzsgés, a színház, a mozi...stb.