Itt soha nem vagy egyedül. Legfeljebb fej nélkül.

és mégis megmentetted magad

Én vagyok a Kétcsövű János.

Egyszer voltam nagyon egyedül, még a nyolcvanas években valamikor jöttem hazafelé német országból egy bogárhátúval és lerobbant valahol Ausztriában az autópályán. Ott álltam egyedül, rossz kocsival, pénz nélkül, segítség nélkül, éhesen, szomjasan, kialvatlanul, akkor még nem volt mobiltelefon.
Az nagyon magányos, elhagyatott érzés volt.

Egyszer voltam nagyon egyedül, még a nyolcvanas években valamikor jöttem hazafelé német országból egy bogárhátúval és lerobbant valahol Ausztriában az autópályán. Ott álltam egyedül, rossz kocsival, pénz nélkül, segítség nélkül, éhesen, szomjasan, kialvatlanul, akkor még nem volt mobiltelefon.
Az nagyon magányos, elhagyatott érzés volt.

Nos. Az én szívem hiába kelt önálló életre,nem rabszolga. A lelkem sem az.

A nyugalmat nem lehet megfizetni.

mivel társasági lénynek tartom magam, huzamosabb ideig még nem is voltam csont egyedül (pl. elvonulásra nagyon nehezen adnám a fejem) mégis napközben nagyon élvezem, hogy teljes csend vesz körül, amíg dolgozom ...