Minden országnak van horoszkópja. Mint ahogyan az embereknek. Van sorsa is az országnak. Benne a népet a Hold szimbolizálja. Skorpió Napjegyű és Nyilas ascendensű az ország. A Skorpió miatt van az, hogy nagyon sok az öngyilkosok száma. Minden még a himnusz is méla bús kesergő. Mindig magányos ország, pedig mindig valamelyik nagyhatalom árnyékában él. Nyilas ascendes miatt fellelkesül, aztán kihuny. Erre jó példa az is, hogy szabadság harc, 56-os forradalom ellaposodott. Én csak figyelek.

Az egész világ problémáját nem veheted magadra. Most olyan időket élünk, hogy mindenki maga oldja meg a problémáját. Szeretettel várunk idehaza.

Nagyi ! 2011. 01. 10. 15:13

Már folyamatban van,ezen vagyok,több okból is.Nemrég ezért kértem tanácsot itt.De ez csak az én problémám oldja meg.

Nagyon sajnálom, hogy így vélekedsz. Én az a típus vagyok aki elfogadja az élettől ami van és előre néz, nem hátra. Aki hisz a reinkarnációban és tudomásul veszi, hogy nincsenek véletlenek. Valamiért ezt a magyarságnak el kellett szenvedni. Énnekem ilyen a hitem. És ha ezért megvetsz, legyen ez a te problémád. Sajnálom.

Sajnállak,ha csak ennyi jött le belőle,de nem lep meg.
Már megszoktam,hogy itt egy-két embernek a szemében főbenjáró bűn,ha valakinek más a véleménye valamiről.

Nem bántott Téged senki,visszaolvastam, viszont az összevissza vagdalkozáshoz nincs se kedvem,se időm.
Tanácsot meg aztán nem tőled fogunk kérni,ebben biztos lehetsz.
Az elmúlt már több is, mint 40 év elég volt a tiedhez hasonló szemléletből.

Anna nem az a tisztem és életfeladatom, hogy hős legyek. Mivel nem tudunk egyszerű emberek tenni semmit azért ami történt, megváltoztatni nem tudjuk, próbálkozzatok magasabb szinten. Azok talán tenni tudnak valamit. Ennyi És próbálj nem rajtam elverni a sérelmeidet, mert nem én tehetek róla.

Magyarország felosztása a trianoni rabló béke szerint!

"Padányi Viktor a középiskolai tanulmányait Egerben és Budapesten végezte. A szegedi és a budapesti tanárképző főiskola elvégzése után a Szegedi Tudományegyetemen történelemből, filozófiából és magyar irodalomból doktorált. Magyarországon oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott. Tanított Tarnamérán, Törökszentmiklóson és Kiskunfélegyházán, majd Szegeden az egyetemen. Kiválóan zongorázott, hegedült és festett. Szülei és felesége, Csősz Emilia szintén tanárok voltak. Házasságából három fia született.
A kitűnő tollú író Magyarországról 1945-ben távozott. 6 évig a bajorországi Oberammergauban, majd 1951-től az ausztráliai Melbourneban élt, ahol mint könyvelő, műszaki rajzoló és tanár működött. Tanulmányai, könyvei főleg a magyar őstörténetre vonatkoznak, de ìrt tankönyvet, regényeket, novellákat, és verseket is.
Így emlékezik vissza a pillanatra, amely a mohácsi vésznél is nagyobb veszteséget jelent a magyarság számára."

"E sorok írója 14 éves fiú volt és negyedikes gimnazista akkoriban.
Tíz órakor növénytan óra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig.
Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig...
És akkor megkondultak a harangok.
Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában még ez a név állt:
"A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe",

és felakasztotta a térképállványra s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el elölünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyet mi még soha sem láttunk száraz és örökké szilárd arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére és a kívülről behallatszó harangzúgás által még inkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott:
"Consummatum est"

Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú.
A golgota utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok. "

Nagymagyarország keresztrefeszítésének napja volt: 1920. június 4. péntek..."

Nos az én családom végigszenvedte Erdélyben ezt,nagyapám mindene ráment,menekülniük kellett Magyarországra.
De mindegy hol,milyen országban nyomják el a magyart,vele érzek.




Magyarország területét, amelyet a korukban szokatlan módon, a hunok is, az avarok is és Árpád honfoglalói is szerződéssel - azaz békés úton - szereztek meg; az igazságtalan és tömeggyilkos nagyhatalmi önkény, a liberális árulás és a környező népek rabló hajlammal keveredett hálátlansága szakította darabokra.


Az első világháborút kirobbantó Monarchia tanácsában egyedül a magyar küldöttség szavazott a háború ellen, a háborút akaró osztrákok mégis nagy területeket kaptak Magyarországból. Az első szerb gimnázium Magyarországon létesült, az első román nyelvű könyvet Budán nyomtatták, a tótok Magyarország kebelében születtek meg és váltak önálló szláv néppé (miközben a franciák és az angolok kiirtották és nyom nélkül beolvasztották a saját kisebbségeiket) - ma mégis a kisebbségek elnyomásáról fantáziálnak egyesek ...




Feledhetjük ezt?

Nem, nem, soha!

Gondolom egyértelmű,hogy nagyinak címeztem.