Ma hajnalban álom ébresztett fel. Lényege: összefutottam véletlen az exvőlegényemmel aki mesélte,hogy gyereke lesz a mostani barátnőjétől(akinek egyébként eddig a lombik se sikerült az előző párjával) Én meg álltam az utcán és azt hittem helyben elájulok, majd nekiugrottam és karmoltam az arcát és püfföltem a mellkasát és sírva kiabáltam hogy miért tette ezt velem? Semmi értelme nincs! Majd arrébb léptem és tovább kiabáltam vele, hogy tudom, hogy nem boldog, tudom, hogy soha nem akart gyereket, tudom, hogy scak nyűg és hazudik mindenkinek, de engem nem csap be! Miért kellett engem lelkibeteggé tenni, ha végül megtörtént vele az, amiért engem gyáván elhagyott...?? Aztán felébredtem... Utána visszaaludtam és egy boldog álmot generált az agyam. Kamasz voltam, és akibe kiskamaszként szerelmes voltam(persze soha nem vallottam be neki) odajött hozzám és megölelt, megcsókolt és a közös barátaink egy kukkot sem mertek szólni, sőt még én sem, mert féltem, hogy megtöröm a varázst. Elolvadtam szinte, olyan biztonságban éreztem magam a karjában. Annyira természetes volt, hogy ölel...hihetetlen béke volt bennem, biztonságban éreztem magam és boldognak, amit már nagyon régen éreztem. :) Na, ebből az álomból nem szívesen ébredtem fel.