A gyerekkorban legtöbbször a tüzes jegyeknél a nap bontakozik ki, és ez teljesen normális, természetes, hogy követelöznek, ez a dolguk. Csak pár évük van, hogy kialakuljon a határok feszegetése normális dolog.

Én ebben már nem feltétlen hiszek.
Van ,hogy az apa, vagy anya gátolja a szülöt. lehet ,hogy mi választottuk, de nem hiszek abban, hogy minden képességüket, vagy képességeik hiányát is választottuk!
Ki az, aki azt mondja, na leszületek ehhez a balf..ékhez tehetségtelenhez, elöröklöm a tudatlanságát, és majd jó sokat szenvedek mig meg nem halok! Valószinüleg odafönn ki vagyunk békülve azzal, amit választunk. Csak idelenn nem számolunk a ronda valósággal.

Az első gyerek általában az anya génjeit örökli, de nem minden esetben.
A második az apáét. Többségében.
Amit mondani akarok, hogy van két három tipusú gyermek.
Aki az anya tehetségét, adottságát és aki az apa tehetségét adottságát örökli.
Ha éppen az anya tehetségesebb ,akkor az első szülött ( itt ) lesz sikeresebb, ha az apa, akkor meg a második.
Hiába akarsz tornyot épiteni, ha nincsenek köveid!
Ha olyan géneket örököltél, amik nem hagynak kibontanozni, nem fog sikerülni!!! Sajnos.. ez a véleményem..

Amit lent írtak, az mind igaz. Ettől függetlenül a minta a viselkedésre, a problémák megoldására stb az tényleg működik. DE ez a feladat! Ha a szülői minta a közös lábosból a földön ülve eszünk, egymás szájából kinézve a falatot, akkor vagy elfogadod és egész életedben együtt étkezel a disznókkal. vagy észreveszed, hogy lehet terített asztalon, ízlésesen tálalt és egészségesen elkészített ételt enni. Ennek felismerése, megteremtése, az életed szerves részévé tétele, a te feladatod! Tehát vagy végig viszed egész életeden amit a szüleid mutattak, vagy megváltoztatod...... ez most egy egyszerű példa, de minden így működik.

Legegyszerűbb kifelé mutogatni, hogy ki , vagy kik okozzák a problémámat, pedig te okozod magadnak. Próbálj egy kicsit önmagadba nézni

A szüleinket mi válasszuk. Akár hiszed, akár nem. És olyan szülőket választunk, akiktől meg tudjuk örökölni azokat a képességeket, vagy képtelenségeket, amikkel dolgunk van. Vagy éppeb olyan kellemetlen körülményeket teremtenek számunkra, amik gyakorlóterepet biztosítanak.
Mert egy életfeladattal születünk, amire nem emlékszünk, viszont a körülményeink mindig azon az úton tartanak minket, hogy dolgozni tudjunk rajta, vele.
Nehéz lenne például szívósnak, ügyesnek, kitartónak lenni, ha mindened megvan, okos, szép, gondoskodó szüleid vannak, gyönyörű otthonod, sehol egy felhő...még önbecsülést sem adna, hiszen semmiért nem dolgoztál meg...

Az unokám Kos szülött, és 5 és fél éves, de már igazgatja az " élhetetlen" szülőket. De mi az élhetetlen? Ha a mások kihasználását tekintjük, nem élhetetlen, hanem becsületes.

Bizony sok dolgot eltanulnak a gyerekek a szülőktől, alapműködésüket tekintve.
Ez nem tudatos, mint a kiskacsa amikor követi az anyját és megtanul úszni, ugyanúgy beépít a gyerek is viselkedéseket.

Erre épülnek még rá a későbbiekben a külvilágtól ellesett dolgok ill a saját megoldási sémáinak kipróbálása, azok hatására való fejlődés.

Meg a gének.

Komplexebb ez annál, minthogy "adjuk a gyereket máshová, ott majd más dolgokat tanul"

(Nekem ezzel a kérdéssel az a bajom, hogy manapság pont a becsületes "élhetetlen" embereket tartják balf@sznak.)


Valamelyik könyvben olvastam egy mondatot, ami arisztokrata szájból hangzott el:
"Ha a cselédekkel neveltetjük fel gyermekeinket, ne csodálkozzunk ha később úgy fognak viselkedni mint azok"

25 évesen már tudnod kell merre menjél. Ha észre veszed a szüleid hibáit, gondolom tudod, hogy te nem vagy olyan. Ha félsz attól, hogy olyan vagy, akkor menj el személyiség fejlesztő tréningre.
Szüleid nem tehetnek arról, hogy bizonytalanok, ilyennek születtek, de te nem. Gondolom olyan 10-11 körül születtél