Nagyi, jó, hogy felhoztad ezt a témát, sokkal többet jelent nekem, mint az a pár óra a temetőben...
Enud, nagyon erős vagy. Azt hiszem, ennél nincs nagyobb próbatétel egy ember számára. Csak az eltávozó iránt érzett igazi, mély szeretet, a "legjobbat akarni" számára az, amivel ez feldolgozható...

DJ. bozkurt, Válasz ideje: 2010. 10. 26
Régen, amikor a keresztények zöme igazán hívő volt, valóban így történt, s a halotti tor tényleg egy örömteli esemény volt.
Nézd meg, mi van most! A sok templomba járó ember ott áll a koporsó mellett, összetörten, könnyek között, hit nélkül. Hiába mondja a pap, hogy már jó helyen van, zokognak.
Amikor apukámat temették, arra gondoltam, milyen jó, hogy megszabadult szegény a szenvedéstől. Nem sírtam, inkább azt éreztem, hogy elhagy az erőm. Mert el is hagyott az az energia, amit apukám jelent számomra. Tényleg az fáj, hogy nélkülöznünk kell a továbbiakban azt a támaszt, ami régóta velünk volt...

Nagyon megviselt a lanyom halala, rakban halt meg. Amikor a betegsege megjelent, mar az is villamcsapaskent erintett. Megprobalhattuk volna, hogy meggyogyuljon, de O ezt nem akarta, de En minden tolem telhetot megtettem ,hogy meggyozzem es meggyogyuljon.
Amikor a halalhire jott, ujra villamcsapaskent ert, de erdekes, hogy az eletunk, mint egy film jatszodott le elottem!
Nagyon fajt az elvesztese, a szivemben egy ur keletkezett, de aztan sikerult egy parhonap mulva elengednem, es ujra labra tudtam allni.
Amikor oszinten szeretunk es mindent megadunk a szeretteinknek, akkor nem lesz lelkiismeretfurdalasunk es eltudjuk engedni, mivel elkell engednunk, hiszen a megvaltozhatatlant, megvaltoztatni nem lehet.
Vannak emberek Akik nem fogadjak el a halal gondolatat, vannak Akik tulsagosan ragaszkodnak a csaladtagjahoz, pedig tudnunk kell, hogy a parunk, gyermekunk nem a mi tulajdonunk, tehat egyutt elunk, de ez nem allando, nem tudni, hogy meddig vagyunk egymas mellett.
Sok ember azert nem tudja elengedni az elhunytat, mivel lelkiismeretfudasa van, es sajnos ebbol van a tobb es ez eleg szomoru, de En ezt tapasztaltam.
Az En esetemben pl. lattam a lanyom szenvedeset, es tudtam azt, hogy O nagyon sokat szenved, s Neki mar a halal egy megvaltas volt, megkonnyebbules, mivel evekig szenvedett a fajdalmaitol. A mai napig faj es hianyzik, de a regi szep emlekek maradtak meg Nekem, de Neki igy mar jobb, mivel megszabadult a fizikai es lelki fajdalmaitol, muszaj volt elengednem, mivel Nekem meg elnem kell es itt a csaladom. De ha nem lenne csaladom, akkor sem viselkednek maskent, mivel a sirassal megoldani semmit nem lehet, az elhunytat visszahozni sem lehet.
Tehat ez minden embernel maskeppen mukodik, de ez a tudatlansaguk miatt van, s emiatt ezek a gyaszolok csak szenvednek.

gondolom azt akarja jelenteni (és nem cask halottal kapcsolatban), hogy képesek vagyunk belenyugodni, vagy elfogadni (hűűdeutálomeztaszót), hogy nincs többé.. és akkor teljes ez az elengedés, ha anélkül tudunk rá gondolni, hogy különösebb fájdalmat éreznénk..
az apám 4 éve ment el.. 2 évembe került, mire el tudtam engedni, azaz, mire képes voltam úgy felfogni, hogy egyrészt neki senem volt már élet az, másrészt ez az élet rendje. megszületünk, és meghalunk..

Adri válaszolta "Akkor ez a halottak napja nem is ÜNNEP, hanem egy kollektív önsajnálati esemény?"

Sőt ezt is meg a temetést is, a halálát valakinek utcabállal kellene megünnepelni, végül is megtért atyáihoz a mennyországba, arról meg azt tartják, hogy bazi jó hely. Tehát a meghalttal jó dolog történt.

Nagy probléma az is, és az is hozzájárul a nehezen elengedéshez, hogy a szülő, mindent megakar oldani, a gyereke helyett, még akkor is, amikor már felnőtt, vagy középkorú a gyereke. Nem engedi felnőni. Támogatja lelkileg anyagilag. Persze ebbe bele lehet kényelmesedni. Amikor meghal a szülő, a gyereke ott áll döbbenten, hogy most akkor ki fogja a problémáit megoldani, segíteni neki. Úgy hogy sokkal többet árt az ilyen magatartással a gyerekének a szülő, mint azt gondolná. Családunkban is van ilyen, hiába mondjuk, hogy ne tegye. Vitte hozta az unokát, óvodába, nehogy a lánya megerőltesse magát. délben vitte neki az iskolából az ebédet, mire haza ér a lánya rögtön tudjon enni. Mos takarít, anyagilag segíti őket. Ha behunyja a szemét, a lánya azt se tudja hol kell megfogni a porrongyot

Volt egy szomszédom, most talán 67 éves lehet. Férje, kb. 20 évvel volt idősebb. Amikor a férj már kezdett szenilis lenni, a földnek nehéz volt hallgatni, hogy miket üvöltözött: hogy döglenél meg, az a leglajtosabb. Férj tavaly elhunyt, most mély gyászban járja szenvedőn az utcákat. Néha összefutok vele a boltba, rögtön megjavul a lába, és eliszkol előlem.

Hát 80%-ban tulajdonképpen igen. Noha itt a gyermekét elvesztő szülőket sajnálom a legjobban, mert ők valóban szenvednek az elvesztéstől