Köszönöm a válaszokat! Így együtt sokat segítettetek.

.... a példával nem a könyvből tanulás mellett akartam érvelni, hanem amellett, hogy keresse ő magának a megoldást, ha be akar íratkozni valahová, hát tegye, ha könyvet akar, menjen a könyvtárba, de Ő egyedül! Ha Tőled kér segítséget, akkor is elsősorban bíztatással segíts, csak aztán tanáccsal, de ne oldj meg helyette semmi olyat, amire ő is képes!

Adri! 2010. 10. 20. 07:50
Azért valljuk meg őszintén, a Világ ugyanolyan szép, ha egy gyerek épp pl. négyes helyett 3-ast visz is haza, ezirányú elvárásainkat nevelési célzattal támasztjuk a gyerekek felé. Ha kudarcot vall, hát kudarcot vall, viselje a következményeit, akár hisztizzen, sírjon, de legyen ez az ő ügye, az ő felelőssége. Ne ostorozd magad nem létezik tökéletes nevelés, vagy recept rá! (A dolog valószínűleg a dackorszakban kapott egy kicsi gellert, de semmi végzetes hibát nem követtél el, viszont kezdj el felnőttként IS tekinteni a lányodra, a tanulás az ő "munkája", támogasd, de hagyd, hogy a kudarcot és annak feldolgozását, meg az újra nekifutást is megtapasztalja, kipróbálja, megtanulja.)

Egyébként ez a "rögtön tudni" akarás nagyon ismerős nekem Még ma is megvan bennem is, viszont volt alkalmam, hogy megtaláljam az "áthidaló megoldást", anno kötni úgy tanultam, hogy az iskolai órán kapott minimális alapok után teljesen egyedül leírás alapján (kb. 23 bontás után) én egyedül kísérleteztem a fortélyokkal, hála az égnek a környezetem nem tekintette "fontosnak", hogy segítsen.... és ez volt a Segítség!

Babette, igen, nekem örömet okoz. Már csináltam én is, az benne a jó, hogy saját ütemben haladsz, mert ha tanulsz, akkor nem társalkodsz hanem tanulsz. Abban nagyon is igazad van, hogy ez gyereknek nem való. A könyvet azért vettem, mert akciós volt, hasznos, és gondoltam, hátha valamelyikőnk előveszi egyszer.
A rajz csak egy példa volt a gondunkra. A lányom nem tanulni akart rajzolni, hanem tudni. Pillanatnyi hóbort volt nála, de nem is ez a baj, hanem a "mindent azonnal akarok szindróma", ami aztán tönkreteszi a hétköznapjait. De Ti közösen nagyon sokat segítettetek nekem, már nem érzem olyan tehetetlennek magam. Köszi!

Tedd a szívedre a kezed, neked örömet okozna valamit könyvből, egyedül megtanulni?

Ekkora gyerektől ilyet pláne nem várhatsz.
Neki szakkör kell, társaság, jókedvű közös munka, tanár, pozitív viszacsatolás... stb.

Zsuzsa, azt a gyermeket aki azt szereti ha okosabb és erősebb azaz agresszívebb lehet a környezeténél melyik csoportba javasolja az ovónő?

És ha húsz gyerek közül tíz szueret okosabb lenni, tízet meg az inspirál, hogy ha okosabbak veszik körül, hogyan osztja el őket két csoportba?

Tekintsd kötözködésnek, mert az. Vagy okoskodás?

Na, megint nyersen fogalmaztam!! Szóval érted. hogy mire gondolok.
Hogy esetleg más " pedagógiát " kéne alkalmazni.. vagy ilyesmi..

Hát szerintem nálad az a baj, hogy attól félsz te rontottad el a dolgot, " régen is te mosdattad". hogy régen ,amit megtettél, félsz, hogy nem jó irányba megy..
Szerintem elsősorban ne félj, hanem cselekedj... Max lesz egy két hetetek, ami konfliktusos lesz. viszont mind a ketten tapasztalatokat szereztek.. szvsz ( nincs gyerekem! )