Bocs, nagyi, csak vicceltem. Csak akkor félek, ha a cseresznyefa ága nagyon vékony és fúj a szél.
Különben teljesen igazad van!
Régen tiszta idegbeteg voltam, ha vendéget vártam, féltem, hogy hibát találnak. Aztán egyszer lazára vettem a figurát, talán túl lazára, kénytelenek voltak megsütni a fagyasztott hurkát (szilveszterkor), ha enni akartak, én meg TV-t néztem, mert addig mindig lemaradtam a kedvencemről. És lám, még mindig élek, és ugyanúgy szeretnek.
És azóta nem görcsölök, valósággal élvezem a vendégvárást...

Menj el olyan helyre, ahol drótkötél pályán visznek, az a legjobb. Amikor az ember szembe néz a félelmével, az kidurran! Töltését veszti

Francba, én a magasságtól félek. Ugorjak le a tizedikről?

Ettől úgy tudsz megszabadulni, hogy amit a legtökéletesebben el tudsz végezni, abba kövess el direkt hibát. Meglátod ezzel megszabadulsz a félelmeidtől.

Ha képesnek érzed magad az adott feladatra, ha becsülettel, önfegyelemmel, körültekintően elvégzed, átlátod, rendszerbe foglalod a részfolyamatokat (ha szerteágazó a feladatkör), akkor bármilyen munka lehet nyugodt.
Nem a felelősség okozza a stresszt, hanem a hibázástól vagy a hanyagság következményétől való félelem.

Egyszoval ugy szeretnel elni, mint a hal a vizben!

Felejsd el ezt az almot, mert nem fogod tudni kivitelezni, inkabb keress es talald meg azt, ami Neked megfelelo is.

Enud

Felelősség mindenhol van. De plö az újságkihordást nem tartom stresszesnek.