Többnyire tudatosan megtervezem, de a részleteket néha hagyom maguktól alakulni. Mindig vannak olyan dolgokat, amiket az ember nem tervezett meg, még ha tervezett is, történhet váratlan helyzet, így nem ragaszkodok mereven a tervhez, mert néha jobb is, hogy változás történt.
A fontos dolgokat nem is feltétlen megtervezem, de hogy tudjam mire számítsak, hogy ne érjen váratlan, sokszor átgondolom magamban.
A magánéletben kevésbé baj, ha adódnak spontán helyzetek, így néha izgalmasabb. A munkámmal, karrieremmel kapcsolatos kiszámíthatatlanságokat kevésbé szeretem.

Ha nem terveznék, szétfolynék ,mint egy félig főtt tészta. Nincs már annyi teendő, mint régen, magamnak kell beosztani az időt, a terveket magamnak kell megteremteni. Ez nem tudatosság, inkább felelősség kategoria.

A munkámban , nagyvonalakban én is tervezek és a főzésben is van némi tudatosság,a magánszférában, szabdidőmben sokszor cselekszem spontánul.

Ha lehet azt mondani gyerekkoromtól tudtam mikor mit akarok és azt mindig meg is valósítottam. Céltudatos vagyok. Ha látom a célt, hegyeket vagyok képes érte megmozgatni., Ha nem akkor vagyok bajban. De mivel optimista vagyok, az ilyan időszakokat is elfogadom. Ezért szeretem az asztrológiát, mert megmutatja a nehézségeket is.

Vannak dolgok amiket felügyelhetünk, megtervezhetünk, ott szükség is van erre, s vannak dolgok amiket átélni, néha csak szemlélni kell. A "mindent megtervezés" egyszerűen fölösleges görcsölést hoz, akarnokság!

Munka része megtervezve, szabadidős sodródás.

Edit válasza juttatta eszembe, amit az üzleti életben használunk.
Az pedig az újratervezés.

Valamit eltervezel, aztán a dolgok alakulása közben/miatt újratervezed az utadat a célig.
Csak a célt kell megfogalmazni, de azt pontosan.

De jó totyi, ez most elindított bennem egy gondolatsort.

Igen, tervezni kell, de számolni kell azzal hogy az megváltozhat és akkor is tervezni kell hogy hogyan tovább. Szerencsére én úgy érzem, hogy elég rugalmas vagyok és ha valami megváltozik, nem esem kétségbe. Vannak dolgok amihez jó ragaszkodni és ha kis nehézség jön be akkor úgy ki kell tovább tervezgetni. A lányom mindig azt mondja, hogy majd megoldódik, erre én azt mondtam, hogy persze hogy megoldódik, de esetleg egyáltalán nem úgy ahogy te akartad, néha ki kell állnod a tervedért és azért tenni is kell valamit.