A mi kicsink is most kezdett, és nálunk is a feleségemet viseli meg legjobban. De vigasztaljon, hogy legalább a Csibéd jól érzi magát az oviban, ez a legfontosabb!

Amit Lilla Lilla írt, az így van és nagyon szépen van megfogalmazva. Arra nagyon vigyáz, hogy egy 3 éves minden rezdülésednek, minden titkos gondolatodnak és minden érzelmednek is tudója és tükre is!!! Egy ekkora gyerek a szíved mélyére lát és minden pillanatban arra válaszol, tehát nem tudsz semmit eltitkolni előle, semmit megjátszani.

A titok nyitja a bizalom. Bizalom az Univerzumban, Istenben és abban, hogy minden úgy alakul ahogy annak alakulnia kell, Hit, sőt tudása annak, hogy ami történik veled/veletek az mind a ti fejlődéseteket szolgálja. Ami pillanatilag rossznak tűnik, az majd a jövőből visszanézve értelmet nyer és láthatóvá válik, hogy miért volt.

Müller P.: -Nos, az anyai szeretet a kezdet kezdetétől fogva igenis birtokló szeretet! Nem is lehet más, hiszen a magzat az ő sejtjeiből, véréből épül fel. Amit eszik, a babának is eszi, amit érez, a babájának is érzi
- a saját teste a gyerek teste is. Amikor kiválik belőle s „önálló" életet kezd, nem képes elfogadni a gondolatot, hogy ez a kis tehetetlen húsgombóc teljesen „önálló" lenne. Nem is igaz! Ez a gyerek az övé. Rá van bízva. Nélküle nemcsak nem lett volna, de nem is tudna életben maradni. Az anyai szeretet totális birtokjogot érez a teremtményével. Isten rábízta a gondviselés feladatát. „Ez az én gyerekem! Az enyém!" És a kapcsolata vele nemcsak lelki, testi is. Egész nap, reggel, este és éjszaka, hónapokon és éveken át csakis a gyermeke testével foglalkozik.....Nincs elengedő szeretet! A gyerek kiszabadult belőle, az anya segítette. Mindkettőjüknek fájt - de meg kellett történnie.
Hasonló folyamat játszódik le, amikor az ember felnőtté válik. A gyerek el akar menni, az anyának el kell engednie. Vagyis ki kell engednie őt abból a mágikus erőkörből, amit „anyai szeretetnek" neveznek s aminek erősebb fala van, mint az anyaméhnek. A „gyerek elengedése" második szülés -a lélek síkján. Az anyának a számára legkedvesebb lényt a lelkéből kell kiengedni. (Egy pillanatig ne hidd, hogy az elengedő szeretet intenzitása, boldogító ereje gyengébb, mint az érzelmi szereteté! Csak nem ott éled meg, ahol eddig. Nem lelki, hanem szellemi élmény — és csodálatos. Amit elvesztettél, százszorosan kapod vissza.
Csak nem abban a formában. Szabadságban jön vissza.
Boldogságban. Elvehetetlenségben.)...
Ez az elengedő szeretet.

Engem jobban megviselt, mikor elment fősulira és kollégista lett
Nem lesz gond,ne aggódj. Larának igaza van!

Ne legyenek rémálmaid. A gyerek minden érzésedet megérzi, és még nehezebben marad ott, ha az érzi rajtad , te ezt nem is akarod igazán. Az én fiam nagyon anyás volt, és sokat sírt, jól érezte magát itthon. Sokáid utálta az óvodát. De aztán megszerette. Nem minden gyerek ilyen mint az enyém volt, de ez is normális. Remélhetőleg jó lesz az óvoda, és nem lesz semmi gond.

A mi kicsink is most kezdett, és nálunk is a feleségemet viseli meg legjobban. De vigasztaljon, hogy legalább a Csibéd jól érzi magát az oviban, ez a legfontosabb!

Amit Lilla Lilla írt, az így van és nagyon szépen van megfogalmazva. Arra nagyon vigyáz, hogy egy 3 éves minden rezdülésednek, minden titkos gondolatodnak és minden érzelmednek is tudója és tükre is!!! Egy ekkora gyerek a szíved mélyére lát és minden pillanatban arra válaszol, tehát nem tudsz semmit eltitkolni előle, semmit megjátszani.

A titok nyitja a bizalom. Bizalom az Univerzumban, Istenben és abban, hogy minden úgy alakul ahogy annak alakulnia kell, Hit, sőt tudása annak, hogy ami történik veled/veletek az mind a ti fejlődéseteket szolgálja. Ami pillanatilag rossznak tűnik, az majd a jövőből visszanézve értelmet nyer és láthatóvá válik, hogy miért volt.

Müller P.: -Nos, az anyai szeretet a kezdet kezdetétől fogva igenis birtokló szeretet! Nem is lehet más, hiszen a magzat az ő sejtjeiből, véréből épül fel. Amit eszik, a babának is eszi, amit érez, a babájának is érzi
- a saját teste a gyerek teste is. Amikor kiválik belőle s „önálló" életet kezd, nem képes elfogadni a gondolatot, hogy ez a kis tehetetlen húsgombóc teljesen „önálló" lenne. Nem is igaz! Ez a gyerek az övé. Rá van bízva. Nélküle nemcsak nem lett volna, de nem is tudna életben maradni. Az anyai szeretet totális birtokjogot érez a teremtményével. Isten rábízta a gondviselés feladatát. „Ez az én gyerekem! Az enyém!" És a kapcsolata vele nemcsak lelki, testi is. Egész nap, reggel, este és éjszaka, hónapokon és éveken át csakis a gyermeke testével foglalkozik.....Nincs elengedő szeretet! A gyerek kiszabadult belőle, az anya segítette. Mindkettőjüknek fájt - de meg kellett történnie.
Hasonló folyamat játszódik le, amikor az ember felnőtté válik. A gyerek el akar menni, az anyának el kell engednie. Vagyis ki kell engednie őt abból a mágikus erőkörből, amit „anyai szeretetnek" neveznek s aminek erősebb fala van, mint az anyaméhnek. A „gyerek elengedése" második szülés -a lélek síkján. Az anyának a számára legkedvesebb lényt a lelkéből kell kiengedni. (Egy pillanatig ne hidd, hogy az elengedő szeretet intenzitása, boldogító ereje gyengébb, mint az érzelmi szereteté! Csak nem ott éled meg, ahol eddig. Nem lelki, hanem szellemi élmény — és csodálatos. Amit elvesztettél, százszorosan kapod vissza.
Csak nem abban a formában. Szabadságban jön vissza.
Boldogságban. Elvehetetlenségben.)...
Ez az elengedő szeretet.