Nagyon sajnállak, mert nagyon nehéz helyzetben vagy. Azért mondom ezt, mert én is voltam hasonló cipőben, csak én nem az anyámmal, hanem a férjemmel. Évek teltek el anélkül, hogy bárki felhivta volna a figyelmemet arra, hogy a kezelhetetlen ingerültség (aminek legfőbb jellemzője szerintem a teljesen jelentéktelen, értelmetlen dolgok miatti dühkitörések sorozata, a folyamatos kötekedési hajlam, a semmiféle együttműködésre nem hajlás), tulajdonképpen egy mentális betegség. Mégpedig egy olyan betegség, aminek hátterében szerotoninhiány húzódik meg, amit az idegorvos napi egyetlen szem tablettával rendbe tud hozni. Persze nem könnyű egy ilyen embert rábeszélni, hogy menjen idegorvoshoz, de én mindenképp javasolnám neked, hogy harcold ezt ki. Nekünk azóta (több mint 10 éve) sokkal kellemesebb az életünk, viszont ha 2 napig nem szedi a gyógyszert, máris kezdődik minden elölről... És egyébként én biztos vagyok abban, hogy az anyukád szeret téged, mint ahogy a férjem is szeret bennünket, mindig is tűzbe ment volna értünk, legrosszabb pillanataiban is. De ha nem tudták volna kikezelni, egészen biztos, hogy ma már se a gyerekek, se én nem lennénk mellette, mert a viselkedését nem birtuk volna már sokáig. Értelmetlenül széthullott volna a családunk, ami örök fájdalmat jelentett volna mindannyiunknak. Ugyhogy fel a fejjel, sok sikert kivánok. Remélem, hamarosan már számotokra is csak egy rossz álom lesz ez az egész.

Figyelj! utolsó, aztán nem zavarok.
Én is diszlexiás voltam, nagyon nehezen tanultam, és most nyelvtanár vagyok mindent ki lehet javitani, ki lehet nőni ! fel a fejjel

http://www.diszlexia.hu/

http://www.olvasasizavar.hu/ Ezt az oldalt ajánlom ,lehet ,hogy diszkalkuliával is foglalkoznak, de tanácsot biztosan adnak neked.

Igen. biztosan szenved, negativan éli meg a különcségeidet. Amik egyébként teljesen normálisak!
Egy családterápiára kéne elmennetek, ott kibeszélhetné magát anyukád, ugy sejtem apukád nincs a képben.

Ha saját kézbe szeretnéd venni a dolgot, két dolgot tudok tanácsolni neked.
Felnőtteket és diákokat is vizsgálnak diszkalkuliára. Meg fogom keresni a neten én is leveleztem velük.
Elmennék egy allergológia vizsgálatra, és bemutatnám anyukámnak apapirt, hogy nem ihatok, csak laktózmentes tejet. kicsit macerás ,de hatásos
És a kér dolog a tejérzékenység és a diszkalkulia is összefügghet.! Ezért ne is legyen rossz gondolatod se emiatt egy percig se! _D

Ebből nem lehet megállapítani , mi a baj?? Írd meg a körülményeket, házasságban él-e anyukád , az apukáddal vagy mással vagy épp csak veled?
Mindenképp ő is szenved!! ez biztos.
csak úgy lehetne megoldani , ha te fordulnál hozzá és megkérdeznéd , őt m i bántja??

Hát nem ártana együtt elmennetek egy családterápiára. Egy biztos édesanyád keményen hárít, neki minden terhes, homokba dugja a fejét nem akar tudomást szerezni még az apró cseprő gondokról sem, azzal a jeligével, hogy "mindenki hagyjon békén"............

Szerintem maint van esélyed elhúzni a szülői házból, szívódj fel, és soha többé ne keresd. Ordibáljon magában, és ne veled.

Nem tudom, hogy anyukád mindig ilyen volt-e, mert az sem mindegy.
Lehet, hogy mostanában van valamiféle problémája, és az ebből adódó feszültségét, vagy ingerültségét vetíti ki rád, ezt érzed.
Lehet, hogy enyhén depressziós.