Három hely volt, ahová mondjuk szívesen elmentem volna, ám egyik sem város.
A fjordok Norvégiában (később elvetettem, mert szédülök a magasban)
Új- Zéland hegyei (északi része)
USA azon erdősége ahol a négy elnök képe van kifaragba nagy sziklákban.
Ma már egyik sem vonz.

Míg létezett Budapest-Róma között közvetlen vonat minden évben kimentünk a férjemmel. Csodálatos város és csodálatos évek voltak. Amikor először voltunk beledobott egy nem tudom hány lírást a Trevi kútba (háttal és bal kézzel) biztosan vissza jöjjünk, én nem hittem és 4 hét múlva újra ott voltam. Hazafelé egy napot Velencében töltöttünk, a következő állomás Bécs volt. Olaszország északi részén nagyon sok városban jártam, így ruccantunk át egy napra Monte Carloba is. A szocialista városokba természetes volt az út, így Moszkvába is, de Szentpétervár nekem is kimaradt, a férjem még eljutott Leningrádba.

Amit nagyon szeretnék, és eddig még nem jött össze, az Párizs.

Jó ötlet Zsófi Annyira szeretnék oda eljutni, gyerekkorom óta vágyom rá, csodálatosan szép tájak vannak arrafelé Csak kicsit messze van, de majd két részletben csak kibírjuk

Lara, sztem nyugodtan elviheted a fiadat, élvezné és örök élmény lenne Neki, kár kihagyni, persze a francia Riviéra után

"Tündéri szőke" na ez az aki nem voltam, barna és az ördögfiókára jobban hasonlítottam

Zsófi hát ez nem túl jó emlék. Én Velencét szerettem volna megmutatni a gyereknek, mert ő is Márk, és ez az apostolról van elnevezve. Szerettem volna gondolázni is, mert amikor először jártam ott, még nem voltunk ilyen jómódúak, és ez kimaradt,. Meg aztán én szívesen megmutattam volna a Sóhajok hídját is aminek a tövében árulják a Cocot Szóval én odavagyok az olaszokért. A fagyijukért, meg a tájaikért is
Persze a francia Riviéra és Monaco is nagyon vonz, jövőre lehet az lesz.

Velencében még nem jártam, biztos szép.
Emlékezetes út lehetett valóban neked, elképzelem amint ott lubickolsz a a vízben

A fontossági sorrend egy családon belül, barbi és a kocsi......elképzelem anyukádat amint a frász töri ki a kocsi miatt, miközben tündéri szőke kislánya a barbi babája miatt aggódik!
Haláliak tudnak lenni a gyerekek.

Velencére csak azért emlékszem, mert az egy peches út volt, majd beleestem a fostos büdös vízbe. Hosszú csámborgás után kerestük a kocsit mert hűlt helye volt, mint kiderült rossz helyen parkoltunk és elvontatták, szóval buszozhattunk utána, kész rémálom volt anyu a kocsiért hápogott én meg a barbie és ken miatt aggódtam na meg az aranyszínű balerina cipőm miatt, hogy tuti lenyúlják. Lényeg ami lényeg drága mulatság volt, ezért nem nagyon kívánkozom oda vissza