Üdv mindenkinek (előre is bocs mert hosszú lesz). Szóval: a városunkban most ilyen 3-napos ünnepség van, és tegnap nagyon csúnyán berúgtam annak ellenére hogy csak 15 vagyok... Nem is ártott volna meg ennyire ha eszek, viszont alig ettem valamit az egész nap folyamán. Este, mikor már elég sötét volt, vettünk 5-6an egy üveg vodkát (fél litert, 40%os,orosz vodka) és eliszogattunk. Nagyjából 1dl jutott fejenként, +még egyet vettünk (nem üveget, csak egy stampedlivel). Az elején nem volt gond, viszont egyszercsak nagyon beütött... Elkezdtem túl jól érezni magam, és szédülni. Úgy számoltam hogy mire hazaérek addigra csak annyit fognak látni hogy ittam valamit, de hát az nem is lett volna baj. Viszont nem így jött össze, találkoztunk ismerőssel aki meglátta hogy hogy nézünk ki és hazahozott minket (szerencsénkre, azóta természetesen megköszöntem nekik hogy hazahoztak, máskülönben nem tudom hogy és hol végeztem volna... Úgy kellett bizony hazahozniuk, mert nem tudtam megállni a saját lábamon se, szóval becsöngettek és az anyám jött ki értem (apám külföldön dolgozik), aki természetesen nem örült a dolognak, mint minden szülő... Én se örülnék neki ha így látnám a gyerekemet, főleg hogy neki általában a munkahelyén is össze jön minden... Letusoltak, beraktak az ágyba és már aludtam is... Ma természetesen bocsánatot kértem tőlük (a nagymamám is itt lakik és egy rokonunk most épp vendégségben van) és mondtam, hogy nagyon szégyellem magam, többször nem csinálok ilyet, ezt se így akartam azt hittem nem üt ki ennyire... A nagymamám és a rokon mondta hogy semmi baj, ilyen megesik, előbb utóbb úgyis megtörténik, és mivel most elég rossz volt lehet többször tényleg nem csinálok ilyet... Tehát velük szent a béke, az anyámmal külön beszélgettem róla, persze hogy mérges rám, és én meg is értem a büntetést, sőt... Viszont edzésekre se enged eljárni, azt mondta el is felejthetem örökre a felszerelést adjam el stb.stb. (gondolom csak hirtelen haragjában mondhatta...) ezt majd meg is oldom. A szobafogság természetes, meg is értem, viszont az edzést nagyon nem akarom abbahagyni :( Biztosan megbékül idővel, főleg hogy bocsánatot is kértem (mondjuk elég lassan szokott megbocsájtani kis piti dolgokat is, ezt nem tudom mikor emészti meg...) de én nem akarom akkor se az edzéseket abbahagyni... a bátyámnak is volt ilyesmi helyzete ilyen idős korában neki elég hamar megbocsájtott. Mégis, mit tehetnék még? Amit mond szó nélkül megteszem (és megtettem) amit észreveszek azt megcsinálok de ez akkor is hosszú idő lesz, és addig tuti nem enged el edzésre :( A letolás nem kell, magamtól is rájöttem, hogy nagyon nagy hülyeséget csináltam, szégyellem is magam, de ez már megtörtént, megbántam az egészet, de nem tudok visszamenni az időben... Köszönöm a válaszaitokat, egy 15éves srác.