|
|
összesen 74.940 kérdés és 2.148.958 válasz
|
Hiányzik egy információ?
Szeretnéd tudni mások véleményét?
Tedd fel a kérdésed most!
Segíts másoknak!
Válaszolj kérdésekre!
Gyûjts pontokat!
Talán más is megkérdezte már azt, ami téged érdekel! Böngéssz a kérdés és a válasz közt!
|
|
kategória: Üzenetek és egyebek
Törölt Felhasználó kérdezte
Lélekemelő üzenetek..azoknak aki elfáradtak :)
TISZTA SZÍVBŐL
Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Se egy karcolás, se egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ífjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dícsérgette önmagát.
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...
(Ismeretlen szerző)
Ruzsinszki Tiborné válaszolta
Nagyon megható ez a kis "történet", és nagyon találó.
Válasz ideje: 2010. 08. 14. 16:24
Törölt Felhasználó válaszolta
Edit ..úgy vagyok vele , hogy a szellemi táplálékaimat néha kiegészítem olyan könnyen emészthető és értelmezhető írásokkal , melyek nem csak az elmémnek ..hanem a lelkemnek is épülésére szolgálnak..szerintem nézz magadba és kérdezd meg..miért zavar engem ez a topik ? talán kevésnek érzi az egóm magát ezekhez a szép emberi üzenetekhez?..ha így van , akkor azt tudom mondani számodra ..hogy a lélek minden emberben azonos és az Istentől való..tehát ne érezd kevésnek magad ..ugyanis az emberek hajlamosak megfelejtkezni arról , hogy van választásuk mindig..megvallom én magam is néha elhamarkodottan szólok..azonban azt még én is értelmezni tudom , hogy mi egy kérdésnek a lényege..és ahhoz mérten adom a válaszom..te is tedd ezt ..így megmaradhatsz a békédben is..
Válasz ideje: 2010. 08. 14. 13:10
Duplacseresznye Edit válaszolta
Kedves Timea, csuda érdekes ez a rengeteg idézet. Mindegyik nagyon szép! Te melyiket tartod magadénak. Úgy néz ki, mintha a rengeteg okos idézet között keresnéd magadat, de félek hogy nem tudod melyik vagy. De az biztos hogy nagyon okosnak és jónak érzed magadat (nem azt mondom hogy annak tartod magadat) , legalábbis oda akarod, vagy oda szeretnéd magadat sorolni. Nagyon nehéz annak a sok szép idézetnek eleget tenni, mert az ego igencsak erős és nehéz "megzabolázni".
Válasz ideje: 2010. 08. 14. 12:57
Törölt Felhasználó válaszolta
igen , ismerem és szeretem ..Máté Péter mindig is a kedvenc előadóim között szerepelt..nyuszi , ezzel sztem nem vagy egyedül ..nincs olyan szív a világon..amely sérüléstől mentes ..a valódi szeretet próbáját álljuk ki nap , mint nap..márha eljutunk odáig.. 
Válasz ideje: 2010. 08. 14. 08:30
Törölt Felhasználó válaszolta
"Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével. "
ismered Máté Péter számát? a mindig otthagyok egy darabot a szívemből címűt..
nos, az én szívem is ütött-kopott asszem..
viszont én nem fogom kitenni, hogy rálicitáljanak..
elég az, ha én tudom, milyen..
a többinek úgyem nézni, hanem érezni kell(ene)..
Válasz ideje: 2010. 08. 14. 08:06
Törölt Felhasználó válaszolta
néha megkell pihennünk ..azért , hogy a csend amely körülvesz meghallatassa velünk a lelkünk hangját..ilyenkor ismerhetjük meg igazán a bennünk lévő soha ki nem apadó erőt ..ahonnan mindig feltöltekezhetünk , azért..hogy az élet viszontagságai közepette is helyt tudjunk állni és újult erővel foghassunk hozzá a jelenünkben ránk váró , felejthetetlen pillanatok feldolgozásához..
Válasz ideje: 2010. 08. 13. 21:36
Törölt Felhasználó válaszolta
- Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
- Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
- Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
- Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
- Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
- Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
- Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
- Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
- Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
- Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
- Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
- Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
- Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
- Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput.
- A legjobb fajta barát az, akivel sétálgathatsz vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése.
- Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük, de az is igaz, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, amíg nem birtokoljuk.
- Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél,...
- Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess.
- A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal nő, és egy teával végződik.
- A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik. Nem élhetsz jól, ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait.
Paulo Coelho
Válasz ideje: 2010. 08. 13. 20:40
Törölt Felhasználó válaszolta
Szatori, avagy Te mikor ébredsz fel?
Főhősünk felébredt, és nyújtózkodott egy nagyot. Úgy érezte, sikerült szintetizálnia egész eddigi életét és tanulmányait. Így aztán elhatározta, MA ÉLNI FOG.
Nem, ez így nem jó, hiszen jövő idő: MA ÉL!
Élvezni akar minden percet, és semmit sem akar, csak ÉLNI. A gondolat hatalmas energiával árasztotta el. Felöltözött, és elindult otthonról. Vidám volt és mosolygott, mert tudta a TITKOK TITKÁT. Tudta, kapott egy lehetőséget, amit úgy hívnak: ÉLET, és elhatározta ÉLNI FOG A LEHETŐSÉGGEL.
Kimondhatatlan, eufórikus érzéssel ment az utcán, és nem sajnálta az elvesztegetettnek hitt éveit, hisz tudta: CSAK MA VAN. Megvilágosodott. Ő az, akit a buddhisták úgy hívnak: Tathagata, azaz a Túljutott.
Ment, és mosolygott mindenre és mindenkire. Szinte az egész világot képes lett volna magához szorítani.
Amikor a morcos képű ellenőrnek átnyújtotta bérletét - persze mosolyogva -, kezdődött a baj. Az ellenőr ugyanis azt hitte, hogy hősünk őt tartja mulatságosnak. Arra meg aztán igazán bepipult, amikor azt mondta neki, hogy minek idegeskedik annyit, inkább ÉLJEN.
Az ellenőr hozzávágta a bérletét, és még morcosabban ment tovább.
– Minek engedik ki az őrülteket a diliházból? – motyogta az orra alatt, és máris kérte a következő utas jegyét.
Persze annak meg nem volt jegye, de nem is az ellenőr izgatta, hanem az, hogy ezért valaki őt megmosolyogja.
– Mit röhög? – kérdezte hősünket. – Könnyű magának, van munkája meg pénze, így nem kell potyáznia, de én itt vagyok munka nélkül, a feleségem elhagyott, maga meg röhög az egészen.
– Nem, nem nevetek ki senkit – magyarázkodott a Megvilágosodott – csupán a helyzet a nevetséges. Az, hogy az emberek olyan tragikusan fognak föl mindent! Ahelyett hogy ÉLNÉNEK.
– Adok én neked élni, az anyád úristenit! – üvöltötte a potyautas. – Gondolod, hogy szeretek szenvedni, hogy nekem ez így jó?
– Hát persze! – mondta a Megvilágosodott. – Különben nem csinálná.
– Na megállj csak, te nagyokos! – mondta ismét a potyautas, és a kialakult lincshangulat neki kedvezett.
Ütötték-verték a Megvilágosodottat. Rugdosták a még véres arccal is mosolyogni tudót. A temetésére senki nem ment el. Azt mondják, mosolyogva fogadta a rémült arcú Halált. Sírkövén csak ennyi állt: ÉLT 40 évet, ebből 1 NAPOT.
( részlet a Szatori avagy igaz mesék Mindenkinek c. könyvből )
Válasz ideje: 2010. 08. 13. 20:38
|
|
|
|
|
