A családom tupikusan olyan, hogy csak a megszokott dolgoknak élnek..én sem vagyok az újítások embere, de az eddigi életem rákényszerített pár apró változásra, ez egy kicsit más világ, mint amiben mamáim és a szüleim felnőttek. A munkámmal keresett pénz minimálbér és a sulim miatt az a kevés pénzem is megcsappan azonnal, de az a legborzasztóbb, hogy 3 héten keresztül már a családom pénzén élősködöm-abból veszem meg a kajámat! :( Régen volt a munkahelyemen mozgóbér és az minimálisan, de betömte a pénzhiány okozta lyukakat. Állandóan reménykedem, de besokalltam. Éppen ma mondtam anyukámnak, hogy elkezdem máshová is beadni az önéletrajzomat, hátha megcsípek egy fizetősebb állást, mert most a meleg szarban ülök. Gyerek nincs, viszonylag könnyebben mozgok. Ha meg kirúgnak, még mindig ott az a kevés munkanélküli, mellette esetleg takarítok...erre mamám: hát, kislány, a biztosat nem lehet feladni és te nem is tudsz takarítani(ezt arra érti, hogy nem vagyok hajlandó egyfolytában a lakásban gürizni, ahogy azt ő elvárná) Mondtam, hogy nem tudok megélni a pénzből!!! Már nem várhatok tovább, elegem van abból, hogy nem tudom magam önállóan fentartani 27 évesen, hiába dolgozom bejelentett munkahelyen...muszáj próbálkoznom, mert megőrülök..és az a legszörnyűbb, hogy pont a családomtól várnám a támogatást, és nem ők adják, hanem a barátaim...a családom minden ismeretlentől fél és nem látják, hogy ez már nem a szocialista meg kommunista rendszer, itt az ember már nem azt teszi, hogy egy munkahelyen dolgozik 30-40 évet, hanem muszáj időnként pörögnie...Nem szívesen mennék máshová de úgy néz ki más választásom nincs.