Őszintén sajnálom azokat, akik ilyen teóriákkal próbálják kimagyarázni, hogy képtelenek olyan párt választani, aki annyira szereti őket, hogy nem lép félre, vagy pedig ők nem tudnak annyira szeretni és megbecsülni a másikat, hogy ne tegyék, esetleg annyira félnek valakihez tartozni, hogy egyik futó kapcsolatból a másikba menekülnek, így próbálva boldogok lenni. Szomorú, hogy ez milyen sok emberrel megtörténik. Szerencsére van jócskán olyan példa, amikor a felek boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek és, akár esküvel, akár eskü nélkül, eszük ágában sincs megcsalni a másikat. Talán ők lehetnek a jó példa, a remény arra, hogy van egy más fajta, teljesebb élet is. Bár a saját, téves berögződéseinket csak mi tudjuk átírni.

juj, mégegy gondolat...
az a tévedés, hogy amikor örök hűséget fogadunk, akkor már TUDJUK, hogy úgyse sikerül..
az esetek túlnyomó többségében az emberek (pláne, ha ez az első eskütételük), még szentül hiszik, hogy az, amit éreznek a másik iránt, az egy életre szól.. az mindig csak utóbb szokott kiderülni, hogy ez valóban így van-e, avagy csak szerettük volna (mégpedig teljes szívünkből)..

két dolgot nem szabad elfelejteni:

ad1: a jó párkapcsolatot nem adják ingyen, ritkán adatik meg az a szerencse, hogy két teljesen és mindenben összepasszoló embert sodor össze a szél.. tehát igenis "össze kell csiszolódni", ami nem mindig feszültségmentes.. nem szabad feladni az első döccenőnél..
ad2: viszont ha az út csak gidrekből-gödrökből áll, folyton elharapjuk a nyelvünket, beverjük a fejünket, és leginkább csak a hányinger van az út során, s a "szekér" javításáért már minden létezőt megtettünk, akkor NEM SZABAD tovább utazni a szekéren.. több okból sem.. egyrészt saját magunkkal cseszünk ki, hogy nem adunk lehetőséget valami sokkal működőképesebbnek, jobbnak az életünkben, másrészt azt senem szabad elfelejteni, hogy a másiktól is elvesszük eme lehetőséget, hogy másvalakivel esetleg boldogabb legyen, mint velünk..

nyúlvélemény..

Ha ő csalt meg, itt a lehetőség, hogy rugalmasabban kezeld!
Ha te csaltad, akkor hibáztathatod a "rendszert", hogy hárítsd a felelősséget, de mi értelme van?!
Vagy kölcsönösen megcsaltátok egymást?
Bocs, hogy tapintatlan vagyok, de a kérdést sem értem.
Ha bánt téged, akkor mért mondod, hogy a házasság mivolta a hibás, meg a rossz, és mért helyesled is még, hogy nyíltan kellene csinálni, mintha normális lenne, hogy nem kötődünk igazán a másikhoz, csak ilyen lanyha kapcsolataink vannak, (mert szerintem ez ilyen) ha meg nem bánt, mert nem érdekel, nem zavar, akkor mért agyalsz ennyit rajta?

Nem hiszem, hogyha rugalmasabban kezelnénk boldogabbak lennének az emberek.
Van olyan ember, aki nem egy ilyen szabály miatt gondolja, hogy ilyennek kell lennie egy kapcsolatnak, így kell működnie, hanem egyszerűen megbántaná a dolog, és nem tudná megbocsátani, vagy nem is akarná.
Az én párommal is már beszéltünk erről (nem vagyunk házasok ugyan, de attól még csalni lehet így is) és ő nem bocsátaná meg. Nem tudná elviselni a gondolatot sem. Szerintem se várjunk el olyat a másiktól, amit mi sem tudunk betartani, vagy amit nem vagyunk képesek adni.
De nem vagyunk egyformák, lehet, hogy mások az emberek elvárásai...
El kell döntenie az embernek milyen kapcsolatot akar, milyen embert, ha az embert nem zavarja igazán, akkor felesleges elválni, kifogásként használva ezt.
Ezt szerintem nem lehet így kimondani, nem lehet egy általános szabályt ráhúzni a házasságra, meg a párkapcsolatra, mert mindenki egyén. Szerintem azt kell eldöntenie az embernek, hogy őt zavarná-e, és hogy hol a határ.
Nem attól nem lesz probléma, hogy nem veszünk róla tudomást.
Szerintem jobb időben lefektetni a szabályokat, aztán akkor kiderül, hogy esetleg nem is gondolkodunk egyformán...

Én 12 évig éltem házasságban és nem azért váltunk el, mert vmelyikünk megcsalta a másikat. Mind a ketten hűségesek voltunk. Lett volna pedig lehetőségünk félrelépni az évek alatt, de nem tettük. Az utolsó pillanatig marad bennünk annyi szeret és tisztelet a másik iránt, hogy ne hozzuk ilyen méltatlan helyzetbe.

Van aki nem élte meg a kreativitását, a sikert a tehetséget, és ezért nem boldog a házasságban, hiába egy angyal a párja.... ezek teljesen objektiv dolgok, amiken lehet változtatni..
Sok nő sikerre vágyik.... kreativitásra.... a te párod sikeres? boldog.. a saját életében?

Szerintem ez jó kérdés, mert már megint az ugrik elő bennem, hogy korszakváltunk.... vajon érvényes e még a biblia? ami érvényes volt 2000 évig, az ebben a hirtelen és gyorsan változó világban is biztos alapot ad e-
Én nem válaszolhatok, mert nem vagyok házas ,de szerintem ami az égben kötettik, az SEGITSÉG ahhoz, hogy több türelemmel viseltessünk a párunk iránt ezáltal FELFEDEZZÜK a lappangó értékekek amik csak évek alatt törnek utat.
DE NE legyünk birkák. EZT egy bibliai idézet se mondja. Ha valami nem müködik, akkor az szent esküvel se fog.