Hiányzik egy információ? Szeretnéd tudni mások véleményét? Tedd fel a kérdésedet most! Segíts másoknak! Válaszolj a kérdésekre! Gyűjts pontokat!
összesen 74.718 kérdés és 2.146.958 válasz
  kérdés keresõ:
Hiányzik egy információ? Szeretnéd tudni mások véleményét? Tedd fel a kérdésed most!
Segíts másoknak! Válaszolj kérdésekre! Gyûjts pontokat!
Talán más is megkérdezte már azt, ami téged érdekel! Böngéssz a kérdés és a válasz közt!
elfelejtettem a jelszavam       e-mail: jelszó:



kép neme: Férfi
születése napja: 1988. 08. 9.



kategória: Könyv, film, zene
kérdezte
kep
A regényem első fejezete ha valakit érdekel:)
1

– Egy foxiai, vagy tholtaxi a dupláját kéri el, amit egy ember – mondta Steven Russel, és hátradőlt a székében… – Mind a két faj komputerbuzik gyülekezete, akik ezt művészetként fogják fel.
– Azt amit te csinálsz az művészet? – kérdezte a Hawkins nevű férfi, A húszas évei végén járhatott, barna haja csapzott, enyhén hegyes állán kiütközött a borosta. A testalkata nem egy nehézfiúé, hanem inkább egy harcművészé volt.
– A művészetért a megbízók hajlamosak sokat fizetni – válaszolta Russel.
– Ezt nem vágom – szólalt meg Erica. A lány barna haját egyetlen kontyba fonva hordta. Az arca szív alakú volt, a szája mosolyra állt, apró keleties metszésű, barna szemeiben huncutság bujkált.
– Oké, hadd mondjak egy érthető példa – kezdett bele Steven. – Képzelj el egy piaci kofát. A pultján ott van egy egyszerű titánból készült főzőedényt és egy virai kerámia. Hogy döntenél: Megveszed az egyszerű célszerszámot, vagy egy dísztárgyat?
A Kastagero kantinban voltak. A kör alakú helyiséget a mennyezeten erősített fénycsövek meleg, sárga fénnyel árasztották el. A kocsma kellemesen meleg volt, a levegőben ezernyi egzotikus ital, étel és más élvezeti cikk illata terjengett.
A terem tele volt világosbarna faasztalokkal, amiknél mindenféle viharvert alakok iszogattak, mindenféle fajból. A fiú olyan lényeket látott, amelyekről csak kósza sztorikat hallott. A háttérzajt a kocsmában lévő beszélgetése és a falakon elhelyezett hangszórókból áradó duruzsoló zene adta.
A civilizált űr peremterületén, a Külűrben, sokkal durvább dolgokra számított, Ezek a területek csak névleg tartoztak a Humán Domínium, vagy a Vegai Szövetség fennhatósága alá. Valójában semmi befolyásuk nem volt itt, a katonai erőiket a belső területeikre összpontosították, és az irányítást különböző nagyvállalatoknak adták át, amelyek hamar berendezkedtek itt. A két nagyhatalom pedig megtűrte őket, ha fegyvereket gyártottak nekik. Hamarosan egész magánflottákat építettek és zsoldosokból álló céges hadseregeket állítottak fel, hogy ellenőrzésük alatt tartsák a rájuk bízott szektort. Ezek a vállalatok elég lazán fogták fel az igazságszolgáltatást, a terület hamarosan különböző kalózbandák, csempészek és bűnszervezetek melegágyává vállt. Amelyek nem egyszer egy-egy nagyvállalatnak dolgoztak, vagy önálló hatalomra tettek szert egész szektorok felett átvéve az uralmat. Sokan ide menekültek, a korrupt és szétbomlóban lévő Domíniumból vagy a hanyatlóban lévő, a régi dicsőségük utolsó romjain nyomorgó Vegai Szövetség területéről jobb életben reménykedők ezrei indultak meg ide, hogy a cégeknek dolgozzanak vagy új szűz világokon telepedjenek le, vagy csak szerencsét próbáljanak. Esetleg menekültek a börtön elől, mint Russel.
De a Külűrbe könnyű volt eljutni, de megmaradni és a szabályok szerint játszani annál nehezebb. Sokak visszamentek a „civilizált területekre”, vagy itt maradtak nyomorogni, esetleg céges rabszolgának.
Russel legalább két hete tartózkodott ezen a világon, elég unalmas hely volt és a hideg. Bár most a nyári ciklusát járta, de most is elég hűvös volt, bár az itteniek számára ez az idő kellemes szobahőmérséklet volt.
Lassan felélte a pénz tartalékait, miközben valami munka után kajtatott. Értett a komputerekhez, annak idején megtanult pár dolgot a különféle biztonsági rendszerekről, és azok feltöréséről.
De az eddigi csapatok akikhez csatlakozni próbált, túl durvák voltak, és túl kétes hátterűek, ahhoz, hogy Russel nyugodt szível csatlakozzon hozzájuk.
De Hawkins és a lány legalább rokonszenvesek voltak, és a Külűrhöz képest tisztának látszottak.
Ha egyáltalán felveszik a posztra.
Russel a férfi arcát figyelte, de annak az arca kifürkészhetetlen volt, nem szólt semmit, csak a kopogó hang hallatszott, ahogy az ujjhegyei találkoztak az asztallal.
– Hawkins, abbahagynád? – fordult felé Erica. Hawkins megvonta a vállát, majd összefűzte a mellkasa előtt a kezét, és ránézett Russelre.
Russel komolyan elgondolkodott azon, hogy vajon milyen kapcsolat lehet Hawkins és Jade között. Bár nem értett a férfi-női kapcsolatokhoz.
Majd Hawkins hosszú idő után megszólalt.
– Akkor most szakács vagy – szólalt meg hosszú hallgatás után Hawkins, majd előredőlt –, vagy gépzseni? Mert ebből a kis beszédből, csak ez derült ki. De szerintem van benned kurázsi. De – az ujjaival kettest mutatott – jegyez meg két dolgot: egy szerencsevadászok vagyunk, nem zsoldosok. Tehát ha valami olyan cuccot találok a fedélzeten amiért valami nagykutya ránk szállhat, azzal együtt repülsz a hajómról. Másodszor: mi egy nagy család vagyunk, mindent megosztunk egymásal, de ezért neked mindenkinek meg kell dolgoznia. Remélem, tudsz felmosni és mosogatni, ha kell főzni. Ha ezeknek a feltételeknek nem felelsz meg akkor…
– Kivág az űrhajóból? – kérdezte Russel vigyorogva, majd Hawkins villámló tekintetének hatására azonnal kijavította magát. – Csak vicceltem.
– Van egy másik szabály: soha ne vágj a szavamba – mondta fahanggal Hawkins. – Szóval visszatérve az üzletre: lesz egy melónk. A Noguchi egyik hasadóanyagot szállító konvoját kell elkísérnünk a Feliciáról, a Nótusz második holdjára. Ma este, közös idő szerint 12:30-kor indulunk a keleti űrrepülőtér, hetes számú felszálló hely. Csak hogy belerázodj, hogy mennek erre a dolgok.
Russel kifújta a levegőt.
Na ez jó, gondolta a fiú, úgy látszik, hogy érdemes volt mégiscsak megtanulni pár dolgot a tűzfalakról meg a védelmi rendszerekről.
– Köszönöm
– Ne köszönd még meg, majd végigmentünk a gyíkketrecen, majd akkor – mondta Hawkins. – 12:00-kor legyél a megbeszélt helyen.
– Kösz… -elharapta a szó végét. – Ott leszek.
Trent rákönyökölt az asztalra, majd a srác felé biccentett.
– Úgy legyen, szerintem szedd össze a cókmókodat, és találkozunk ott…
Russel felállt és a két ujját a homlokához emelve tisztelgett, majd sarkon fordult és kisétált a kantinból.
Nyitott kérdés - 2010. 12. 09. 06:47 tette fel - 12 válasz érkezett     válaszolok
kategória: Üzenetek és egyebek
kérdezte
kep
Lezárt kérdés - 2010. 11. 29. 07:17 tette fel - 14 válasz érkezett
1   |  2     következõ »