. Lily

Köszi. Zsuzsa, ez jó ötlet, tetszik!
Nem leszek teljesen egyedül, anyával leszek és a macskámmal. De még a kedvenc plüssállatomhoz is közelebb állok, mint anyámhoz... Általában vagy veszekszik, vagy magára zárja az ajtót.
Ráadásul idén valószínűleg még azzal sem tudok beszélni, akivel az utóbbi három Szentestenappalt átbeszélgettem, és irtóra fontos nekem.

Nem vagyok rafinált dög. Ha neki nem engedik a valós ok miatt, és mégis akarja, akkor találjon ki valamit...
Mellesleg nem tudja, mire vállalkozik, magántanulóként úgy fog megbukni, hogy csak néz, de ezt már nem kérdezte...

Akármilyennel, amit elfogad az igazgató. Ha bolyhospapucs vajszívű az igazgatód, akkor a legkisebb indokkal is engedélyezi, ha meg egy szadista elmebeteg, akkor a legalaposabb indok mellett sem muszáj neki engedni.
Mindenféle pszichés kórságokkal a legegyszerűbb elérni (legalábbis nálam ez van évek óta, és senki nem kötött bele a suliban. Inkább ne járjak, mint kárt okozzak nekik...) Vagy bármiféle tartós betegséggel. Vagy költözz ideiglenesen más országba. Vagy találj fel valamit, és a felfedezések közepette ne érjél rá suliba járni. Tettess amnéziát. Fantázia...

Nem vagy skizofrén, ez kényszerbetegség inkább. Olvass utána, ha úgy érzed, rád illik, menj el orvoshoz.
Ha skizofrén lennél (vagy más hasonszőrű betegség), akkor forrás nélküli/ a saját fejedből jövő hangok beszélnének hozzád, folyton hülyének néznének az emberek, reklámplakátok kacsingatnának rád, és hasonló finomságok. Vagy legalábbis rólam azt hiszik, az vagyok (pontosabban valami hasonlót), és ilyesmiket tapasztalok. : D Aztán kitudja...
Mindenesetre a te bajod egészen biztos, hogy kényszerbetegség (kényszergondolatok) és nem skizofrénia.

Anna, magadat ismételgeted, ráadásul bárminemű plusz információ nélkül, alaptalan vádaskodással, úgyhogy innentől nem érdekelsz, ha neked ez nyújt örömet, tedd. Azért az megjegyzem, hogy szövegértelmezési zavaraid vannak, a kérdésben lényegében jogi infókra volt szükségem, amihez már két oldallal ezelőtt kaptam tippeket, te meg tök másról szövegelsz. (És igen - 12 éves korom óta vagyok itt.)
Annyit mondok még, hogy Babette nem fogadatlan provokátor, és számomra sokkal hitelesebb és jószándékúbb, mint te vagy. És nem..., nem azért, mert azt mondja, amit én akarok hallani, mert sokszor nem. És mégis. Mellesleg erősen emlékeztetsz egy Lara nevű pszichopatára.

Arról nem is beszélve, Anna, hogy fogalmam sincs, ki vagy, tehát neked sem lehet arról, hogy én ki vagyok. Évek óta vagyok az oldalon (volt, mikor nem voltam, vagy máshol voltam, de azért nagyrészt voltam), és most látom először a nevedet. Tehát semmi jogod ítélkezni, mert nem ismersz. Akiknek alapjuk is van rá, azok tőlem annak hordanak el, aminek akarnak, de neked nincsen. Voltak, akikkel találkoztam, beszélgettem, stb., na ŐK kritizálhatnak keményen, TE nem.

Ha érdekelne, mit gondoltok, beszkennelném nektek a személyimet és az ambuláns lapomat. De szarok rátok, nem fogok vele baszakodni. Azért felnőtt létetekre baromi sok eszetek van, mondhatom... Gratulálok.
Anyámról meg egy szót se ejts, és főleg ne sajnálgass senkit (se engem, se őt), mert semmi jogod nincs hozzá. Ha valami nem tetszik, befogod a szádat, így a másikat sem zavarod, és a te idegrendszered is nyugton marad. Ilyen baromi egyszerű. "Értelmes felnőtt" emberek ezt igazán felfoghatnák már. Amihez nem tudunk hozzászólni, ahhoz nem szólunk hozzá. Én sem kezdek el dumálni a kvantummechanikáról.

Namaste, ez így szép és jó, csak éppen nem mindig van így. Lehet, hogy tényleg nem gondolja komolyan, de az is lehet, hogy komolyan gondolja, csak előtte még tesz egy utolsó kétségbeesett lépést, hátha mégis észreveszi valaki a problémáját. Élniakarás. És ezt egy kérdésből nem lehet megítélni.
Mindenesetre ő már letett erről, beszélgettünk. Nem írom le, mi volt a problémája, majd leírja, ha akarja, de számára igenis komoly volt. 12 évesen az is komoly, ami nektek egyáltalán nem.